Reggel a szokásos időbe keltem fel. Ki keltem az ágyból és felöltöztem aztán megcsináltam a reggeli rutinomat. Aztán lementem a konyhába. A szüleim mérges tekintete fogadott. Nem tudtam, hogy miért néznek úgy rám mintha megöltem volna valakit.
-Már év elején van 5 igazolatlanod! Nincs jó hatással rád az a Cameron gyerek!-mondta szigorúan apa.
-Úgyse lesz több azt megígérem, de most futok mert elkések!-ittam egy kortyot a narancslevemből.
Felkaptam a Vans cipőmet és felvettem a táskám. Elköszöntem a szüleimtől aztán kimentem a házból. A ház előtt már Cam várt. Oda mentem hozzá és megöleltem.Viszonozta a gesztusom és elindultunk a suli felé. Útközben sokat hülyültünk, mint mindig. Amint beértünk a suliba a srácok mosolyogva néztek ránk már épp rá akartam kérdezni, hogy mit vigyorognak, mint a tejbe tök. De ekkor Shawn megszólalt.
-Nem kiabált anyuci apuci a jó kislánnyal?-nézett nevetve rám.
-Képzeld el nem!-néztem rá mérgesen.
Mióta megismertem őket azóta ő nem szimpatikus. De már hozzá szoktam a hülye beszólásaihoz. Inkább nyomtam egy puszit Cam arcára és elindultam a termem felé. Leültem a helyemre és elővettem a cuccom. Mikor becsengettek bejött a tanár és felírt egy matematikai képletet a táblára. Én értettem és tudtam is a helyes választ. A tanár engem kérdezett és a válaszom helyes volt, mint mindig. A többiek csak sóhajtottak egyet és írták tovább az unalmas matek tételt. Mikor kicsengettek oda mentem a többiekhez Cam egyből magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra. Észre vettem, hogy fotóznak ezért kinyújtottam a nyelvem.
Miután kész lett a kép átküldte nekem a képet a srác és ez lett az új háttérképem.
-Milyen volt a matek?-karolta át a derekam Cam.
-Unalmas, mint mindig.-sóhajtottam.
-Nem itt kell sóhajtozni, hanem alattam!-súgta a fülembe Cam.
-Perverz állat!-néztem fel rá.
Ő pedig egy puszit nyomott az orromra. Imádom tényleg. Tudom, hogy szerelmes párnak néztünk ki, de nem nagyon tudott érdekelni.Nem sokára becsengettek és elmentem a második órámra amit Cam-el együtt szenvedtünk át. Direkt egymás mellé ültünk. A tanár nem nagyon szereti, ha mi ketten egymás mellé ülünk. Mert ugyebár végig beszéljük az egész órát meg persze nevetünk egymás hülyeségein. Én tényleg úgy vagyok vele ilyenkor, hogy ezt nem fogom elrontani azzal a barátságunkat, hogy összejövök Cam-el.
Miután ezt kimondtam Cameron kicsit furán nézett rám. Utána megfogta a csuklóm és maga után húzott egészen a tesi szertárig.
-Miért nem tudok róla, hogy együtt vagytok James-el?-kérdezte idegesen.
Itt kicsit lefagytam és bevallottam neki inkább az igazságot mint, hogy elveszítsem.
-Hát ezt csak kitaláltam mert féltékeny voltam arra a csajra akivel csókolóztál!-hajtottam le a fejem.
-Jaj, de butus vagy hisz én együtt se vagyok vele arról tudnál!-nevetett fel.
-Neked ez vicces?-vontam fel a szemöldököm.
-Dehogyis!-kuncogott.
Magához húzott és megölelt.
Nyakába fúrtam a fejem és beszívtam azt a tipikus Cameron illatot, amit imádok. Becsengetésig öleltük egymást.
-Jó legyél!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Én mindig az vagyok!-húzta kimagát.
-Meg szerény is!-kuncogtam.
Mikor kiléptünk a szertárból csak a barátaink voltak a folyosón. Épp indulni akartam órára mikor Cameron visszahúzott és még egy ölelésbe vont.
-Szeretet hiányos vagy?-súgtam nevetve a fülébe.
-Igen sajnos!-húzódott el tőlem.
A szomorút játszva bújt hozzám. Fura volt mert még nem csinált ilyet.
-El engedsz órára?-kérdeztem kislányosan.
-Nem!-mondta ki lazán.
Miután kimondta felkapott a vállára és kivitt a suliból. A többiek is velünk tartottak. Fogalmam sincs, hogy miért ő lett a legjobb barátom. Néha úgy utálom, de nélküle nem tudnák meg lenni.
-Miért lógunk?-tettem fel a logikus kérdést.
-Mert utáljuk a sulit?-kérdezett vissza.
Én csak biccentettem egyet és elsétáltunk a parkig. Tisztába voltam vele, hogy most lesz 5 igazolatlan órám, de nem izgultam miatta mert a barátaimmal voltam egész nap a suli helyett.
Reggel miután kinyomtam az ébresztőmet ki keltem a pihe puha ágyamból. Megcsináltam a reggeli rutinom aztán pedig elindultam a suliba. Persze a házunk előtt várt Cameron.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!-viszonoztam a gesztusát.
Elindultunk a suliba. Cameron át lendítette az egyik kezét a vállamon és egy puszit nyomott a homlokomra.
Mindenki minket nézett az utcán, de minket ez érdekelt a legkevésbé. Nem sokára beértünk a suliba egyből oda jöttek hozzánk a többiek.
-Na megjött a szerelmes pár!-kiabálta Josh.
-Nem is vagyunk azok!-ellenkeztem.
-Jól van na tök cukik lennétek együtt!-áradozott.
Mi elnevettük magunkat a lányos hangszínén. Mivel becsengettek elbúcsúztam a fiúktól és mentem órára. Szerencsémre nem volt még bent a tanár. Gyorsan leültem a helyemre és elővettem a cuccom. Alig bírtam ki ezt a 45 percet. De mikor kimentem szinte vissza mentem volna a terembe mert Cameron-t láttam egy csajjal egymás szájába. Még jó, hogy le nem nyelték egymást.
Azt hiszem itt jöttem rá, hogy mennyit jelent nekem Ő.
Oda mentem hozzájuk és ott voltak a fiúk is.
-Mióta vannak együtt?-kérdeztem James-t.
-Fene se tudja!-vont vállat.
Látta rajtam, hogy nem jó nekem nézni őket ezért közelebb húzott magához. Mikor elváltak egymástól Cameron rám nézett és elmosolyodott. Megakart ölelni úgy ahogy eddig is, de én még jobban bújtam James-hez.
-Kérlek csókolj meg!-súgtam a fülébe.
Ő csak értetlenül nézett rám, de megtette amit kértem. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Jobban csókolt, mint gondoltam. Levegő hiány miatt elváltak az ajkaink. Cameron értetlen fejet vágott.
-Ti mióta vagytok együtt?-kérdezte meglepődve.
-1 hónapja!-vágtam rá.
James csak bólogatott. Inkább meg se szólalt hátha elront mindent.
Jesy Martin vagyok egy átlagos 18 éves gimis lány életét élem. A legjobb barátom nem annyira átlagos hiszen ő maga Cameron Dallas. Gondolom ebből már tudjátok kiről van szó. Sokan azt hiszik, hogy mi egy pár vagyunk közben csak barátok vagyunk. Jó mi rá is teszünk egy lapáttal hiszen néha tényleg úgy viselkedünk mint egy pár.
Egyszerűen nem tudunk meg lenni egymás nélkül. Ő mindig is a menő fiúk csoportját erősítette én pedig a tök átlagos lányokét. Amíg meg nem ismertem Cameron-t addig senki nem állt velem szóba a társaságukból, Aztán mára jó barátságot ápolok mindenkivel. Jó fej srácok csak néha el szállnak maguktól.
