6.

Reggel miután kinyomtam az ébresztőmet kikeltem az ágyamból és megcsináltam a reggeli rutinomat. Azután lementem anyáékhoz. Nem tudom mi ütött belém, de hirtelen anya nyakába borultam és sírtam.
-Mi a baj kicsim?-simogatta a hátam.
-Hogy Cameron csak megakart fektetni és csak eljátszotta, hogy a legjobb barátom!-töröltem le a könnyeim.
-Maradj ma itthon!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Felmentem a szobámba és megnéztem azt az üzenetet amit tegnap Cam írt.

Sajnálom, ha megbántottalak! Megértem, hogy látni sem akarsz ezek után ezért inkább elmegyek innen örökre. Ne kelljen a suliba látnunk egymást és az utcán se találkozzunk! Jó légy és remélem boldog leszel Jack-el!

A végén már szinte sírtam. Hisz megbántott, de én is éreztem iránta valamit. Jack iránt viszont szinte semmit nem érzek csak baráti szeretetet. Gyors felvettem a cipőm és elmentem Cam-ék házához. bekopogtam és Cam nyitott ajtót.
-Ha búcsúzni jöttél felesleges mert úgyis most nagyon megbántottalak!-hajtotta le a fejét.
Én csak nemlegesen megráztam a fejem és megcsókoltam. Viszonozta is behúzott a házba és neki nyomott a falnak és átvette az irányítást.

Hosszú percekig faltuk egymás ajkait. Levegő hiány miatt elváltunk. 
-Nem akarom, hogy el menj!-bújtam hozzá.
-Jack-el mi lesz?-nézett le rám.
-Már beszéltem vele és azt mondta ő se érez irántam semmit barátságon kívül.-mosolyodtam el.
Cam is elmosolyodott és magához húzott. Szoros ölelésbe vont.