2.

Miután ezt kimondtam Cameron kicsit furán nézett rám. Utána megfogta a csuklóm és maga után húzott egészen a tesi szertárig.
-Miért nem tudok róla, hogy együtt vagytok James-el?-kérdezte idegesen.
Itt kicsit lefagytam és bevallottam neki inkább az igazságot mint, hogy elveszítsem.
-Hát ezt csak kitaláltam mert féltékeny voltam arra a csajra akivel csókolóztál!-hajtottam le a fejem.
-Jaj, de butus vagy hisz én együtt se vagyok vele arról tudnál!-nevetett fel.
-Neked ez vicces?-vontam fel a szemöldököm.
-Dehogyis!-kuncogott.
Magához húzott és megölelt. 
Nyakába fúrtam a fejem és beszívtam azt a tipikus Cameron illatot, amit imádok. Becsengetésig öleltük egymást.
-Jó legyél!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Én mindig az vagyok!-húzta kimagát.
-Meg szerény is!-kuncogtam.
Mikor kiléptünk a szertárból csak a barátaink voltak a folyosón. Épp indulni akartam órára mikor Cameron visszahúzott és még egy ölelésbe vont.
-Szeretet hiányos vagy?-súgtam nevetve a fülébe.
-Igen sajnos!-húzódott el tőlem.
A szomorút játszva bújt hozzám. Fura volt mert még nem csinált ilyet.
-El engedsz órára?-kérdeztem kislányosan.
-Nem!-mondta ki lazán.
Miután kimondta felkapott a vállára és kivitt a suliból. A többiek is velünk tartottak. Fogalmam sincs, hogy miért ő lett a legjobb barátom. Néha úgy utálom, de nélküle nem tudnák meg lenni.
-Miért lógunk?-tettem fel a logikus kérdést.
-Mert utáljuk a sulit?-kérdezett vissza.
Én csak biccentettem egyet és elsétáltunk a parkig. Tisztába voltam vele, hogy most lesz 5 igazolatlan órám, de nem izgultam miatta mert a barátaimmal voltam egész nap a suli helyett.